Egy éve március végén történelmi mélypontra került a magyar úszósport, hiszen a melbourne-i vb-n mindössze egy érem jött össze, Cseh László bronzot nyert, rajta kívül senki semmit. Az eindhoveni Európa-bajnokság végén biztatóbbnak tűnik a kép, különösen, mert jobb eredmények születtek, mint 2006-ban Budapesten, és mert megint úgy látszik, nem egyszemélyes a magyar úszás.

2006-ban a szakvezetés minden napra érmet várt, de a terv gyorsan megbicsaklott, most viszont kis híján teljesült. Két éve Budapesten két-két arany- és ezüst- mellett öt bronzérem született, ebből Kovács Ágnes egymaga hármat szerzett. Most három-három arany- és ezüst- mellett két bronzérem lett, de utóbbi miatt senki sem bánkódott. (Kerékjártó Tamás viszont hozzátehetett volna, de kizárták 200 vegyesen rossz fordulója után.) Az viszont elgondolkodtató, hogy két éve az év fő eseménye volt a margitszigeti Eb, most viszont csak egy állomás, mégis sokkal eredményesebben szerepeltek a magyarok.

Mindez részint azzal magyarázható, hogy két évvel idősebbek és egyben erősebbek lettek azok a versenyzők, akik Pekingben, de még Londonban is éremesélyesek lesznek. Részint rá kellett ébredniük a hazai szakembereknek, hogy új módszereket kell alkalmazni, és az állandó versenyzés nem szentségtörés; a második makrociklus végén, márciusban is lehet kiemelkedő eredményeket elérni.