Farkas István elmondta: egy pénzügyi rendszer három ponton - az eszközök, a likviditás és a működés területén - lehet gyenge. A magyar hitelintézeteknél az első veszélyforrást tekintve nincs nagy probléma, kinnlevőségeik között elenyésző mennyiségben vannak jelen fertőző eszközök; a portfolió ugyan minden bizonnyal romlani fog, de ezt a pénzügyi rendszer kezelni tudja, mert megfelelő tőke és tartalék áll rendelkezésre a kockázatok fedezéséhez. Működési - intézményi - kockázatokat jelenleg nem lát a felügyelet elnöke, likviditási szempontból ugyanakkor sebezhetőnek tartja a magyar pénzügyi rendszert.

A likviditási sérülékenység az egész közép-kelet-európai térségre jellemző, mivel a lakossági megtakarítás kicsi, ezért a pénzügyi rendszerek jelentős mértékben támaszkodnak a nemzetközi hitel- és tőkeáramlásra - mondta Farkas István. Amikor a nemzetközi hitelforgalom beszűkül, az ilyen országok sebezhetősége sokkal nagyobb, mint azoké, amelyek a hitelezéshez saját lakosságuk betétjeit használják fel.

Ezen segíteni azért nehéz, mert alapvetően bizalmi kérdésről van szó. A piac mindig azt hiszi el, amit el akar hinni - hangsúlyozta. Magyarország helyzetét pedig nehezíti a külföldi piacról finanszírozott nagy devizahitel-állomány és a jelentős mértékű államadósság is, amit tetéz, hogy növekedési potenciálunk alapvetően az exportra épít - tette hozzá.

Az elnök felhívta a figyelmet arra: a pénzintézeti verseny az utóbbi időben országok, kormányok közötti versennyé alakult át, ez legplasztikusabban a betétbiztosításnál jelentkezett, majd a pénzügyi szektort erősítő csomagokkal folytatódott.

A pénzügyi rendszerek megerősítésére szükség van az elnök szerint, mert jó bankrendszer mellett láttunk már rossz gazdaságot, ennek fordítottját - vagyis rossz pénzintézeti rendszer mellett jól működő reálszférát - azonban nem.

A pénzügyi szektort segítő csomagokban az elnök szerint világszerte ugyanazt a két elemet alkalmazzák különféle variációkban: tőkét adnak és/vagy bankközi hiteleket garantálnak, az utóbbit azért, hogy a bankok egymás közötti forgalmát biztosítsák.

A tőkejuttatásra Európában egyes esetekben azért került sor, mert a korábbi veszteség elvitte a tőke egy részét, vagyis a működőképesség helyreállításához volt rá szükség. Olyan pénzügyi szereplők is kaptak azonban tőkét, amelyeknek a tőkemegfelelési mutatója jóval meghaladta a törvényi szintet.

Esetükben ez bizalomerősítő lépés volt, azt jelezte, hogy az adott kormány bízik bennük; a mostani versenyhelyzetben ugyanis már szinte az a képzet alakult ki, hogy aki nem kap plusz tőkét, "feketebárány" lehet - mutatott rá az elnök. A magasabb tőkeellátottság ugyanakkor a likviditást és a bizalmat is bővíti.

A magyarországi úgynevezett bankmentő csomaghoz kapcsolódó azon felvetésekre reagálva, amelyek szerint a kormány a segítségért cserébe túlzottan beavatkozna a pénzintézetek irányításába, Farkas István kijelentette: nincs példa a világban arra, hogy valamely kormány ellenszolgáltatás nélkül tett volna pénzt valamely intézménybe. Teljesen normális elvárás, hogy ha egy bankot állami pénzből feljavítanak, ne döntsenek az állami tulajdonos jóváhagyása nélkül az osztalékfizetésről vagy például a menedzsment javadalmazásáról.

Farkas célszerűnek tartaná, ha a pénzügyi közvetítő rendszer valamennyi tagja ismertetné ötéves teljesítményét, ami a nyugdíjpénztárak, befektetési alapok esetében már most is kötelező.

A pénzügyi intézmények vezetőinek javadalmazását az elnök az ötéves teljesítményhez - ezt prezentálhatná például az eszközarányos nyereség, a kockázatos eszközök aránya, a províziók nagysága - kötné, és a vezetői prémiumok, bónuszok nagyobbik hányadát csak az ötödik év után fizetné ki. Ez álláspontja szerint a mostani rövid távú érdekeltség felől a hosszú

A felügyeleti elnök abban bízik, hogy a külföldi anyabankok továbbra is menedzselni fogják itteni leánycégük likviditását, annak ellenére, hogy valamennyi, a tőzsdén jelen lévő, jelentős közép-kelet-európai kitettséggel rendelkező hitelintézet részvényárfolyama nagyot zuhant.

Elmondta: a PSZÁF levélben hívta fel figyelmüket arra, hogy nem fair menet közben változtatni a finanszírozáson, és nem is volna ésszerű, mert növekedési lehetőségre és profitra - ha csökkenő mértékben is - térségünkben lehet számítani. A tulajdonosoknak - válaszuk szerint - nem áll szándékukban a finanszírozás csökkentése.

Arra azonban számítani kell, hogy a forrásokhoz jutás nehezebb lesz, és a kockázati felárat meg kell fizetni. Arra kell berendezkedni, hogy vége annak az időszaknak, amikor a pénz korlátlanul rendelkezésre állt - hívta fel a figyelmet Farkas István.

távú érdekeltség felé mozdítaná el a pénzügyi cégek vezetőit.