Követte a világpiaci tendenciát a kormány, amikor a múlt héten bejelentette: a pekingi olimpia egyéni aranyérmeseinek 20 millió forint lesz a jutalmuk, ami éppen kétszerese az athéni első helyért járó javadalmazásnak. A négy évvel ezelőttihez képest ugyanis az arany euróban mért unciánkénti ára is szinte hajszálpontosan a kétszeresére - 317,875 euróról 640,071 euróra - nőtt. Az ezüst- és a bronzérmek értéke még ennél is nagyobb arányban emelkedik Athén óta (lásd táblázatunkat a 92. oldalon), a csapatsportokban elért első hely pedig sportolónként 12 millió forintot hozhat a konyhára. Pekingben még a nyolcadik helyen végző versenyzők is jutalomra számíthatnak a felkészülés szenvedéseiért, egyéniben 2 millió, csapatban pedig 1,7 millió forint lesz a prémiumuk. Az edzők honorálása versenyzőik eredményessége függvényében történik, méghozzá úgy, hogy amennyi jutalmat egy-egy sportág begyűjtött, annak az összegnek a 60 százalékát szánja a költségvetés a felkészülést segítő edzők és egyéb szakemberek jutalmazására; a pontos felosztásról a sportági szakszövetségek döntenek.

A sportolók persze örömmel fogadták a jutalmak megemeléséről szóló hírt, bár nem győzik hangsúlyozni, nem ezért versenyeznek. "Régen rossz lenne, ha a versenyeken és az edzéseken az érmekért kapható jutalmak járnának a fejemben. Ha az anyagiak számítanának, már régen abbahagytam volna" - mondta a HVG-nek Igaly Diána olimpiai bajnok skeetlövő. Sportága ugyanis meglehetősen drága mulatság, ráadásul nem is szponzorvonzó, így pályája kezdetén önerőből, családi segítséggel űzte. Az olimpián ebben a számban 18-an indulnak, megannyi világklasszis, azaz a siker egyáltalán nem garantált. Ráadásul Igaly felkészülése korántsem volt zökkenőmentes: tavaly és tavalyelőtt pénzhiány miatt tengerentúli kvalifikációs világkupaversenyeket is ki kellett hagynia, s egyelőre lakóhelyén, Budaörsön sem használhatja a lőteret. Balatonfüredre, Dabasra, Sarlóspusztára és a Margitszigetre jár lőni, ami nem csupán benzinköltségben jelent többet, hanem ezeken a helyeken a lőtérhasználatért is fizetnie kell. Sorozatonként 900 forintot, ami edzésenként körülbelül 10 ezer forintot jelent. A budaörsi lőtérhasználat egy palánk építésével hamarosan megoldódik, ennek milliós nagyságrendű költségét szintén Igalynak kell előteremtenie. A bajnoknő ettől függetlenül nem panaszkodik: az olimpia közeledtével megjelentek a szponzorok, egyikük még tb-s állást is nyújt a számára. Ráadásul a Wesselényi Miklós Közalapítvány ösztöndíját is megkapja, ezenfelül pedig - mivel elmúlt 35 éves - jogosult az olimpiai érmeseknek járó életjáradékra, ami az aranyérem után az előző évi bruttó átlagkeresetnek megfelelő összeg, azaz ebben az évben havi 185 ezer forint.

Ha már kiharcolják a részvételi jogot, jó helyezésre, így jutalomra is számíthatnak az olimpiára kijutó kajakosok és kenusok. Nem véletlen, hogy a kilenc, olimpiai részvételre hajtó kajak-kenust és evezőst foglalkoztató Démász Szeged Vízisport Egyesületnél azt mondják, akár négy versenyzőjük is aranyat nyerhetne, de lehet, hogy csak egy-kettő utazhat. A legesélyesebbek erre az Athénban két aranyat szerző Janics Natasa és a 2007-es év sportolója szavazáson negyedik helyet elért Vajda Attila kenuzó. Az ő felkészülésük sem olcsó. "Minden évben van téli meleg vízi edzőtáboruk, de nem másfél hónapos, mint most, az olimpia évében" - mond egy komoly költségtényezőt a HVG-nek Csonka Gábor, Janics menedzsere, a Démász Szeged elnökségi tagja. Persze hozzáteszi, nem nyaralni mentek Ausztráliába; "naponta kapom az sms-eket, hogy kinek hol fáj, hol véres a keze". Az edzőtábor finanszírozásába a szakszövetség is beszáll, másként nem is menne, mivel csak a kilenc versenyző felkészítésének teljes költségvetése tavaly novembertől az augusztusi olimpiáig 29 millió forint, amiből saját erőként 7 millió forintot tudnak mozgósítani. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség 7 millió, a sportköltségvetés pedig 7,7 millió forintot ad - ez tehát nem elég. A Démász Szegednél egyébként a 25 válogatotton kívül további 460 igazolt sportoló edz a saját fenntartású vízitelepen. A 18 főállású edzőt, vezetőt és a létesítmény fenntartásában részt vevő dolgozót is eltartó klub költségvetése 100 millió forint, annyi, mint néhány NB II-es focicsapaté - ad összehasonlítási alapot Csonka.

A sportsikereket szállító, de szűkösen működő klubban azért az olimpiai start közelébe jutó kajak-kenusoknak sem kell saját forrásokat mozgósítaniuk a felkészülésre. Ehhez szintén hozzájárul a Wesselényi-alapítvány, az onnan kapott havi 100-200 ezer forint az átlagemberek fantáziája által nehezen elképzelhető intenzitású edzéseket legyűrő kajak-kenusok esetében legfeljebb kalóriapénznek tekinthető. A sportág élmezőnyéhez tartozók - az olimpiai és világbajnokok - havi jövedelme ezzel együtt éri el a bruttó 300-500 ezer forintot, az öt-tíz legnagyobb sztár pedig, akinek saját szponzora van, ezt a duplájára-háromszorosára tudja feltornázni - mondja Csonka.

Píárakciónak látványos a kormány olimpiai bőkezűsége, de sokan fölvetik, hogy az olimpiacentrikus finanszírozási és jutalmazási struktúrával az állam a jelenlegi - a tömegeket kevésbé vonzó - sportági struktúra fennmaradását támogatja. Más kérdés, hogy az olimpiai közvetítések jóvoltából néhány napra azok a sportágak is látványsporttá avanzsálnak, amelyeknek amúgy nem nagyon van közönségük - és művelőik száma is egyre fogyatkozik.