A maradékot pedig az Alkotmánybíróság (AB) előtt támadták meg. A csomag maradványaiból szemezgettek hétfőn a taláros testület tagjai: a parlamenti képviselők elszámolási kötelezettségéről, illetve az állami vezetők és egyes meghatározott munkaköröket betöltő köztisztviselők vagyongyarapodási vizsgálatáról szóló kérdéseket tűzték első alkalommal napirendre.

Az AB most elővett egyet a Fidesz és a KDNP színeiben tüsténkedő honatyák hasonló kezdeményezései közül is. Mert ne feledjük: az ellenzék sem volt rest, és sietve előállt a maga nyolc kérdésével. Sokkal nagyobb szerencsével persze ők sem jártak, mert öt az OVB rostáján nem ment át, a másik három meg ugyancsak az alkotmánybírák asztalán landolt. Ezek közül hétfőn a parlamenti képviselők és a kormánytagok kötelező vagyongyarapodási vizsgálatára vonatkozó – a szocialistákéra hajazó – ötlet volt terítéken.

A döntésre bizonyára várni kell még néhány hetet, ám határozzon bárhogyan az AB, előre borítékolható, hogy a pártok súlyos amnéziába esnek: eszük ágában sem lesz emlékezni rá, hogy néhány hónapja még újabb referendumokkal riogatták a népet. Az istenadta népet – ahogyan a kormányfő fogalmazott, amikor a „köztisztasági” csomagot elővezette.

A frakcióknak mellesleg nem is kellene az aláírásgyűjtéssel bíbelődniük, mert elég, ha a parlamenti többség rábólint, és mehet a referendum. Legfeljebb az okozhat gondot, hogy az úgynevezett polgári oldal pillanatnyilag kisebbségben van, Gyurcsány csomagját pedig az SZDSZ nem támogatja.

A kezdeményezések valószínűleg hasonló sorsra jutnak tehát,  mint a Fidesz gyógyszertáras kérdése: a párt tudni sem akar róla, hogy az AB tavaly decemberi döntése alapján már gőzerővel gyűjthetnék az aláírásokat. Sőt, ismerve a tempójukat, már túl is lehetnének rajta.  Ám nem teszik, pedig Orbán Viktor, a Fidesz elnöke bizonyára komolyan gondolta, hogy a néphez fordul: akarja-e, hogy gyógyszert csak patikában árusítsanak. Miként azt is, hogy szavazzunk a kórház-privatizáció tilalmáról. De erről sem fogunk szavazni.

Mindezek után az egyszerű választópolgár aligha tudhatja, ki mit gondol komolyan. Például a március 9-i népszavazás komoly? Az egészségbiztosítási rendszer átalakítását megakadályozni hivatott újabb referendum komoly? Vagy csak annyira kell komolyan venni, mint az ellenzék vezérének azt az érvét, hogy az eddig egyetlen kitűzött referendum nem a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról, hanem a kormány megbuktatásáról szól?

És mennyire kell komolyan venni a szocialista képviselők kezdeményezését? Akik addig sem jutottak el, hogy a kérdéseiket az OVB által is emészthetőnek tűnő formába öntsék? Jó, ne legyünk igazságtalanok, mert a Fidesz és a KDNP frakciói által jegyzett „köztisztasági” ellencsomag sem bizonyult sokkal sikeresebbnek.

Lehetséges persze, hogy csak teszteltek: mivel lehet hergelni az embereket. Miután fizetni senki nem szeret, ez hálás témának bizonyult, nosza, szavazzuk meg, hogy mi bizony nem fizetünk. Kár, hogy azt viszont nem mondták: a végén úgyis minden a mi zsebünkre megy.

A többi kérdés meg csak próba volt, felejtsük el? Tényleg ennyire hülyének nézhetnek minket?