Bogár László: Technikai értelemben akár tarthatóak is lehetnének. Ugyanakkor rá kell ébrednünk arra, hogy a gazdaság nem a semmiben lebeg. Lehet szép terveket megálmodni, akár még teljesülhetnek is az előirányzatok, de nem ez az igazi kérdés. Az igazi kérdés az, hogy ezekben a mutatókban megtestesülnek-e olyan elképzelések, melyek alapján valóban jobb lesz Magyarországon élni. Az emberek többségét nem önmagában a fenti adatok érdeklik, hanem az, hogy jobb, kiszámíthatóbb, emberségesebb életfeltételeket teremt-e az, ha megvalósulnak a tervek. Mindezek alapján érdemes megvizsgálni azt, hogy a gazdaság mutatóinak alakulása mögött milyen társadalmi folyamatok húzódnak meg, hiszen egy élő társadalom gazdálkodik. A felsorolt mutatók: növekedés, hiány, esetleg a munkanélküliség sokat mutatnak meg az adott társadalom gazdálkodási folyamataiból. Az adatoknak van más olvasata is. Ha csak a növekedési mutatót vesszük górcső alá, akkor az már szinte biztos, hogy 1994 óta a legalacsonyabb lesz. Nem éri el a két százalékot, de az is elképzelhető, hogy 1,7 százalék körül lesz majd. Azonban azt is látnunk kellene, hogy a rendkívül alacsony növekedés hátterében milyen folyamatok húzódnak meg.

- Ha jól gondolom: a multinacionális cégek és a hazai tulajdonú kis- és közepes vállalkozások fejlődése közti ellentétére gondol.

- Igen. A fenti adatba belejátszik a nemzetközi, döntően exportra termelő vállalatok mintegy 15 százalékos bővülése éppúgy, mint a magyar kis- és közepes cégek mintegy 3 százalékos, az úgynevezett államgazdaság teljesítményének 12 százalékos visszaesése. Ráadásul ez utóbbi szektorban mintegy 800 ezer munkavállaló dolgozik. Érdemes tehát az átlag mögé nézni. Hogy Karinthyt idézzem: a járvány visszaszorulóban van, ma már csak én haltam meg. Azok számára, akik a 12-13 százalékkal csökkenő államgazdaságban tevékenykednek nem vigasz, hogy egyébként a multik nőttek. Amikor Kóka János azt mondta, hogy dübörög a gazdaság, igaza volt. Ő ugyanis a multinacionális cégeket tekintette gazdaságnak. Persze a teljes képhez az is hozzá tartozik, hogy amit magyar gazdaságnak látunk, az valójában mintegy kéttucat multinacionális, globális vállalat helyi üzemegysége. Ha azt vesszük, hogy ezeknél a vállalatoknál halmozódott fel a magyar gazdaságban megtermelt profit 90 százaléka, akkor azt a következtetést is levonhatjuk, hogy magyar társadalom általános jólétéhez nincs közük. Nem mintha gonoszak volnának, de miért is éreznének bármilyen felelősséget a magyar társadalom jólétéért? Optikai csalódás áldozatai vagyunk. Tegyük fel, a jelenlegi 2 százalékról három éven belül újra öt százalékra nő a gazdasági növekedés üteme. De, ha a háromszázaléknyi extrabővülést kizárólag az exportra termelő multinacionális cégek okozzák, akkor a magyar társadalom nagy része ebből semmit nem érez majd. Ebben az esetben hiába nő a multi-szektor 25 százalékkal a mostani 15 százalék helyett, ez semmiféle többletfoglalkoztatással nem jár, hiszen ezt hatékonyságnöveléssel éri el. A magyar társadalom számára a döntő kérdés az, hogy a növekedésből lesznek-e új munkahelyek, megfékezhető-e a munkanélküliségi mutató romlása? Arra ugyanis a rendszerváltás, vagy még inkább 1993 óta nem volt példa, hogy, mint most, a magyar munkanélküliségi mutató meghaladja az uniós átlagot. A másik fő kérdés az, hogy lesz-e ebből több bér, nő-e az állam adóbevétele? Mivel a mai napig különböző kedvezményeket kapnak ezek a cégek, az is elképzelhető, hogy hiába növelik a profitjukat, az államnak még kevesebb bevétele is lesz. Ennek fejében ugyanis még akár újabb kedvezményeket is ki tudnak harcolni.

- A két szektor között nem csak ebben, de a foglalkoztatásban is jelentős is különbség van. Ha úgy tetszik, fordított arányban van a jövedelemtermelés és a foglalkoztatás.

Harmincháromszor nagyobb ütemben nőtt a multik jövedelme

- Igen. A mintegy 50 legnagyobb vállalat a GDP több mint felét, az export 80-90 százalékát adja. Ezzel szemben az összes foglalkoztatott körülbelül 12 százaléka dolgozik ezeknél a vállalatoknál. Az összes adóbevétel 40 százalékát fizetik be az államkasszába, miközben a profit 92 százalékát termelik meg. Az általános nézettel szemben viszont a kis- és közepes vállalkozások lényegesen több adót fizetnek be a büdzsébe. Ugyan nem alaptalanul vádolják őket adócsalással, de okkal folyamodnak ehhez az eszközhöz, hiszen egyébként a létük kerülne veszélybe. Előbb-utóbb szembesülni kell azzal, hogy hazánkban van mintegy 70 milliárd dollárnyi külföldi működő tőke, mely évente minimum 20 milliárd dollárnyi profitot termel; immár lassan két évtizede. Ez alatt a 20 év alatt a munkavállalók reáljövedelme évente 0,7 százalékkal nőtt, ami rendkívül alacsony. Ha nem lett volna a Medgyessy-féle jelentős közalkalmazotti béremelés, akkor gyakorlatilag nulla lett volna a bővülés mértéke. Ezzel szemben a multik profitja évente 23 százalékkal emelkedett, azaz harmincháromszor olyan gyorsan nőtt a meghatározó tőketulajdonosok jövedelme. Ennek tudható be, hogy ma a Magyarországon megtermelt összes profit 92 százalékát két, maximum háromtucat multinacionális cég állítja elő. Hatalmi, ha tetszik gazdasághatalmi eltolódás ment végbe. Az ezen való változtatás viszont kényes, hatalmi, politikai, ideológiai probléma. Ezeknek a vállalatoknak ugyanis hatalmas erőfölénye van, amivel időnként akár gátlástalanul is élnek. Nem azért, mert rosszak, vagy gonoszak, hanem mert nem ütköznek ellenállásba. Azonban ezeket a folyamatokat korrigálni kell, mert még egy ilyen szélsőséges 20 évet nem bír ki a magyar társadalom.