hvg.hu: Vannak, akik az oligarchikus fejlődés jeleit vélik felfedezni Magyarországon, mások a multinacionális cégek gyarmati módszereitől tartanak, de akad, aki az éppen csak lábra kapó nemzeti nagytőkét félti. Van miért aggódni?

Beck György: A gazdaság területén a fontos erővonalak és a befolyásoló erők a helyükön vannak. Más területeken viszont elcsúsznak. Az elcsúszás rendszerint ott jelenik meg, ahol „be tud mozdulni” a politika. Az is igaz, hogy az üzleti és a politikai érdekek időnként összetalálkoznak. Ebből akár az oligarchikus fejlődés jelei is kiolvashatók. Én nem tagadom ezek létét, de ez a folyamat szerintem nem megy túl az elfogadható határon. Sőt nem baj, ha bizonyos kapcsolati hálók kialakulnak, amennyiben ezek segítik a gazdaság fejlődését. Emiatt a lex Mol is pozitív lehet, ha megfelelően alkalmazzuk. Ám az sem volna jó, ha mindent bebetonoznánk, megmerevítenénk. Az ország versenyképessége szempontjából azonban alapvető a nemzeti nagytőke megléte. Sokkal jobb, ha a magyar tőke terjeszkedik kifelé, mint hogy beengedjünk a stratégiai iparágakba idegen vállalkozásokat, amelyek ott gondokat okozhatnak. A nemzetközinél a nemzeti nagytőke nyilvánvalóan sokkal érzékenyebb nekünk fontos dolgokra. Ugyanakkor elég régóta látom közelről a multik itteni tevékenységét, s egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy elvtelenül kihasználnák a magyarországi lehetőségeket a profitérdekeik érvényesítésére. Ha ezek a cégek nem volnának itt, akkor lényegesen rosszabb lenne a helyzetünk. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a feltörekvő országok, például Románia vagy Bulgária gőzerővel futnak a befektetők után, hogy tőkét vonzanak és ebből gazdaságélénkítés legyen.

hvg.hu: Ha jó feltételeket tudunk nyújtani, akkor hozzánk jönnek a befektetők, ha nem, akkor máshová. A régiónk tapasztalatai pedig mintha azt mutatnák, hogy ahol a legolcsóbb letelepedni az a legjobb. Tényleg az a legjobb?

B. Gy.: Az itt lévő multik számára (alighanem kivétel nélkül) fontos prioritás a helyi piacépítés. Emiatt azt akarják, hogy az ország fejlődjön, mert a bővülő piac, a növekvő gazdaság plusz vásárlóerő megjelenését, jobb szolgáltatások, változatosabb beszállítói kínálat megjelenését eredményezi. Bár minden vállalatnak mások a célfüggvényei – például egy hazai piacon szolgáltató cégé nyilván különbözik a kizárólag exportra termelőétől –, de mindannyian a hazai gazdaság részei, s így függenek annak fejlődésétől. Az üzleti modelleket persze összehasonlítják, ha egy másik országban jobb lehetőségeket találnak, akkor oda mennek. De ha letelepedtek, akkor adót fizetnek, fel sem merül bennünk, hogy kiskapukat keressenek. Ellenben támogatják az oktatást vagy tudást mozgatnak. Ez utóbbi például új és jó tendencia: a fiatal magyar szakembereknek a nemzetközi vállatok lehetőséget teremtenek, hogy tapasztalatokat szerezzenek szerte a cég hálózatában, s aztán tudással felvértezve visszaérkezzenek, mint egykor a céhlegények. E mobilitás révén ide tudnak hozni munkakultúrát, szakértelmet, s mindinkább piaci lehetőségeket is. Mindemellett a megfelelő arányok megtartására szükség van. Sem a multik túlsúlya, sem a hiánya nem volna egészséges a globalizáció körülményei között egy kicsi nyitott gazdaság számára.

A versenyelőnyök és hátrányok mérlegelésénél mindig előkerülnek az adott országok aktuális specifikumai is. Pár hete egy nemzetközi Vodafone konferencián szóba került, hogy Magyarországon milyen kevesen fizetnek adót, s hogy ez mekkora strukturális probléma, hiszen a helyzet akár még rosszabb is lehet. A multik megszenvedik ennek a hatásait, mivel ezek a cégek nem kerülik el az adózást, a terheket pedig azokra a gazdasági szereplőkre akarja rápakolni az állam, amelyek láthatók. Így a növekvő terhek versenyhátrányt jelentenek a nemzetközi cégek számára is. Ez nem mehet végtelenségig. Az adófizetőket muszáj azonosítani, másfelől át kell állítani a fejeket, s ráébreszteni a magyar polgárokat, hogy a gazdaság egészséges működéséhez mindenkinek be kell fizetnie a rá jutó terheket. Azokat az érveket nem lehet elfogadni, hogy a túl magas adók befizethetetlenek. Ma az adócsaló a hős, nem pedig az adófizető. Sőt ehhez még ideológiák is születnek. Ráadásul ezek az emberek nem kapnak elég szigorú pillantásokat a többiektől. Ezt a strukturális és erkölcsi problémát Magyarországnak sürgősen meg kell oldania. Többek között azért, mert ez egy fontos versenyképességi tétel.