A gazdaság helyreállítását ösztönző elképzelés

Sok féle nézet szerint lehet elindulni, de az  a tény, mely szerint nullára beállítani a bevételi oldalt és a kiadási oldalt, lenne a legoptimálisabb.

Nem megyek bele az előzmények minősítésébe, mert az már egy felesleges okfejtés lenne, valamint nem fogok általánosítani sem. Konkrét elképzelésemet fogom papírra vetni, melyet, már sok-sok emberrel ismertettem többé-kevésbé, igazat adtak.

Azért mindenképpen le kell írnom egy-két alapvető dolgot azok számára, akik nem ismerik mélyen a gazdasági folyamatokat.

Tehát, akkor kezdem:

Magyarország, agrár ország volt.

A szocializmusban erőltették rá az ipari-agrár ruhát. Hogy miért, azt most nem taglalom.

A rendszerváltozás vérmentesen zajlott le, de az állami vagyon a nagy káosz idején könnyen megkaparintható lett, főleg azoknak, akik közel álltak a tűzhöz, konkrétan azoknak, akik az előző rendszerben sem az esztergapad mellett álltak.

Így kezdődött a privatizáció Magyarországon!

Az Unióba való belépésünk idején, már természetes volt a liberális felfogás a gazdaságban is.

 Itt kezdődtek a bajok!

Túl liberalizálták!

Az EU Gazdaságszabályozási Rendelkezésében sehol nem szerepel az, hogy a liberális gazdaságirányítás 100 % legyen.

Ez annyit jelent, hogy meghagyták nemzeti döntésjogban pl. a behozatali mennyiségek nagyságrendjét. Soha, sehol, senki nem írta elő Magyarországnak, hogy a termelés kárára importáljon bármit is. MÉGIS EZ TÖRTÉNT!

Azért, mert voltak olyan emberek -- mint már említettem az előzőekben -- akik közel álltak a tűzhöz kiknek, érdekében állt a behozatal, hiszen pontosan tudták, hogy az EU, vagy más harmadik országbeliek kisebb önköltségi áron tudják megtermelni, azt a bizonyos terméket, élelmiszert, mint itthon.

 Ezt nem kellett volna megengedni! !

 A rendszerváltozás idején, kikiáltották gazdaságtalannak a Termelő szövetkezeteket -- meg kell említeni --, hogy biztosan voltak ilyenek is, mert totálisan kifosztották vezetőik egyiket, másikat.

Aztán jött a "nagy ötlet", ismét kiparcellázták a földeket. Nos ezeket, a cserépnyi területeket, hogyan lehet hasznossá tenni termelőeszköz nélkül?

A későbbiek folyamán, már az eladhatóság is köddé foszlott, még ha talán valakinek mégis sikerült volna gazdaságát elindítania.

 Az államnak ösztönözni kellene a jelenlegi gazdákat a célból, hogy ők maguk hozzanak létre szövetkezeteket.

Mivel az adott területen nem lehet akármit termelni, így ajánlani kellene azt a fajta élelmiszert, vagy ipari nyersanyagot, mellyel érdemes foglalkozni ott.

A szakági minisztérium mérje fel a várható termés nagyságát, összegezze országos szinten és adjon alternatívát a megvalósításhoz!

Ha kevesebb, mint az országos igény, akkor a várható különbség 110 %- ára adjanak behozatali engedélyt!

Amennyiben ez megvalósulna, akkor a mezőgazdaságot talpra lehetne állítani, melynek következménye lenne a belső szállítás újra éledése, valamint a feldolgozóipar újraindítása minőségi szinten, akár a TSZ-ek által létrehozva.

 A mezőgazdaságban tevékenykedőknek nem kedvezményre, hanem átvételi garanciára lenne szükségük!

2007.XII.07.