Bölcskei Gusztáv zsinati elnök, tiszántúli református püspök búcsúztató szavaiban emlékeztetett, Szabó Magda tudta, az élet vállalás, aminek célja hittel, értelemmel és cselekvéssel kitölteni a születés és halál között megadatott időt. Megtalálta szíve mélyén Isten személyre szabott parancsát, amiben számára együtt volt debrecenisége, mély kálvinista hite, írói küldetésének felismerése, haza iránti elkötelezettség, a teherhordozók, a helytállók – a példaadók – megbecsülése. 

– Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? – idézte búcsúztatójában a bibliai szavakat Bölcskei Gusztáv. – Szabó Magda tudta ezt a mondatot, azt is tudta, a kálvinizmus nem pusztán teológiai kategória, de magatartás, életvitel is. Szabálytalan keresztény volt – idézte Szabó Magda önvallomását a püspök –, ám olyan ember, aki  tudta a szabályt, ezért engedhette meg magának, hogy eltérjen tőle. Életével igazolta az „Itt állok, másként nem tehetek” személyes igazságát, a Kiálts, város! című dráma Domokos Lajos főbírájával együtt vallotta, az élet a szívünkben felismert, ránk mért szolgálat vállalása. Ezt az igazságot hordozzák művei, amik nem elkendőznek, hanem tanítanak.

Kocsis Elemér nyugalmazott tiszántúli református püspök Szabó Magda főgondnoki és presbiter munkásságágáról szólva úgy fogalmazott, nem díszelnök volt, hanem olyan egyházi vezető, aki példás szigorral és szorgalommal szolgálta egyházát. Hallatlan erőfeszítéssel küzdött azért, hogy a Nagytemplom 1988-ban 18 helyen megszakadt falainak helyreállítására meglegyen a pénz, s mivel nem volt elég sem az állam által kiszabott, sem a hívek adakozásából összegyűlt összeg a felújításra, kitartó diplomáciai munkával, kiterjedt levelezéssel dolgozott azon, hogy a hiányzó forintok a holland, német és svájci testvéregyházaktól összegyűljenek a falak maradéktalan helyreállításához. Egyházvezetőként hozzájárult ahhoz is, hogy a reformátusság visszakapja az államosított iskolákat, köztük Szabó Magda kedves alma máterét, a Dóczy Gimnáziumot.

Kocsis Elemér felidézte azokat a megható pillanatokat is, amikor az egyházáért sokat tevő író öt évvel ezelőtt, 85. születésnapjára emlékbe kapta a Nagytemplom kilincsének mását. Úgy fogalmazott, senkihez nem kerülhetett volna jobb helyre e kegytárgy, mint az egyházkerület örökös főgondnokához, a Nagytemplom örökös presbiteréhez, a Teológiai Egyetem díszdoktorához, vagyis Szabó Magdához.