A korábbi válságok tapasztalataiból kiindulva egyáltalán nem jelenthetjük ki, hogy itt a vége, a részvények most már annyira olcsóak, hogy mindenképpen megéri vásárolni. A historikus adatokból ugyanis kiderül: a mélyrepülés után az árazási szintek 2006-ban, 2001-ben és 1998-ban is jóval alacsonyabban álltak, mint jelenleg. A tőzsdei árfolyamok és az egy részvényre jutó elmúlt 12 havi nyereség hányadosa (P/E) ugyanis szinte mindig - és szinte valamennyi részvény esetében - jóval 10 alá csökkent, márpedig jelenleg valamennyi papírt ezen szint felett jegyzik.

A követő P/E-k összehasonlítását persze óvatosan kell kezelni. A piacon ugyanis nem a múltbeli, hanem inkább a jövőbeni nyereségek alapján áraznak (emiatt kiugróan magas most a Richter P/E hányadosa), másrészt a kockázatmentes hozam változása is megnehezíti az összevetést.

Tavalyelőtt májusban, amikor pár nap leforgása alatt zuhant össze a piac, és az OTP kurzusa 8350 forintról 5190 forintig esett, a bankpapír árfolyam/nyereség hányadosa 8,4-en érte el mélypontját - pont ott, ahol a korábbi két válság idején is. Amennyiben jelenleg is ezt a szintet lőnék be a pénzintézet részvényei, akkor az árfolyam a tegnapi 7450 forintos szintről még bőven zuhanhatna, a gödör alját ugyanis csak valahol 6040 forint környékén érné el. Hasonló számítások szerint - mint mellékelt táblázatunkból kiderül - a Richter és a Mol előtt is még mély szakadék tátong, egyedül a Magyar Telekom árazása kezdi megközelíteni a történelmi mélypontját. Mindez persze nem jelenti azt, hogy valóban eddig a szintig esnek a papírok, de olcsóságról még korai beszélni.