A közpénzek 30 százaléka szőrén-szálán eltűnik, és magánzsebekbe vándorol. Intézményesült és rendszerré vált a korrupció – foglalta össze Gazsó, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy az emberek elviselhetetlenül igazságtalannak és egyenlőtlennek tartják a társadalmat. „A fennálló viszonyok további erőltetése kétségbeesett helyzetbe taszította a lakosságot. Az emberek mindössze 10 százaléka vallja magát a rendszerváltás nyertesének, 50 százaléka vesztesnek tartja magát, 40 százaléka közömbös”.

Megbukott az önszabályozó piac dogmája, a szociális igények és a profit szétválasztása. Magyarország azért nem került modernizációs pályára a zsákutcás szocializmusból, mert a domináns multinacionális gazdaság nem vesz részt az ország fejlesztésében, hanem az olcsó munkaerő, a kedvezmények, az adórendszer és a közbeszerzések révén több szivattyúval kivonja a megtermelt értéket az országból. Ilyen gazdasági bázison, 53-57 százalék között mozgó foglalkoztatási arányával, az ország nem csak az EU foglalkoztatási átlagát nem képes elérni, hanem óriásira duzzad az eltartott tömeg is. Totális létbizonytalanság teremtődött, milliókat fosztottak meg a létfeltételektől. Válságba kerültek a humánerőforrásokat újratermelő rendszerek.
 

Jellemző az oktatás színvonalára, hogy 23 százaléknyi funkcionális analfabéta kerül ki az
iskolákból, egyetemet végzettek egyre nagyobb tömege duzzasztja a munkanélküliek seregét és kerül parkoló pályára a „bolognai rendszer” bevezetése miatt. Jóvátehetetlen kárt okozott a privatizáció.

                                                                   Nincs az ország vezetésére alkalmas elit!

Az államszocializmus nomenklatúrája politikairól gazdaságira konvertálta hatalmi státusát, majd a kormányzást is visszaszerezte. A régi rendszer kádereinek egy része az erőltetett privatizációval és a globális érdekek kiszolgálásával igyekezett feledtetni múltját, mások mindenre, és mindennek az ellenkezőjére is képessé váltak, hogy minden áron hatalmi pozícióban maradjanak.

A rendszerváltás óta a Fidesz okozta a legkisebb kárt, de társadalmi alternatívája neki sem volt. Demokratikus elituralom alakult ki, csak pártok között lehet választani intézményes részvételi demokrácia híján – mondta. Az újglobalista paradigma bukása azt jelenti, hogy nem tartható fenn a szociális- és a tőkeelv elkülönítése. Mert elfogyott a társadalom türelme, és szélsőséges radikalizálódáshoz vezet a neoliberális dogma további erőltetése.